A rétegződés jelensége befolyásolja a teljesítményt
Meleghengerlés után az acél belsejében lévő nemfémes zárványok (főleg szulfidok, oxidok és szilikátok) vékony lemezekké préselődnek, ami delaminációs (interlayer) jelenséget eredményez. A rétegezés nagymértékben rontja az acél szakítótulajdonságait a vastagság iránya mentén, és a hegesztési varrat zsugorodása során rétegközi szakadás lehetséges. A hegesztési varrat zsugorodása által kiváltott lokális nyúlás gyakran eléri a folyáshatár alakváltozásának többszörösét, sokkal nagyobb, mint a terhelés okozta alakváltozás.
A maradék stressz káros hatásai
Egyenetlen hűtés okozta maradék feszültség. A maradó feszültség az a feszültség, amely külső erők hiányában belsőleg kiegyensúlyozódik, és a különböző melegen hengerelt acélprofilok ilyen maradó feszültségekkel rendelkeznek. Általában minél nagyobb az acélszelvény keresztmetszete, annál nagyobb a maradó feszültség. Bár a maradó feszültség önkiegyensúlyozott, mégis bizonyos hatással van az acél alkatrészek teljesítményére külső erők hatására. Káros hatással lehet a deformációra, a stabilitásra, a fáradtságállóságra és egyéb szempontokra.
A méretszabályozás nehézségei
A melegen hengerelt acéltermékeket nehéz ellenőrizni vastagság és élszélesség tekintetében. A hőtágulás és összehúzódás bizonyos negatív különbséget okozhat még akkor is, ha a hossza és a vastagság megfelel a szabványnak a meleghengerlés kezdetén, és ez a negatív különbség még szembetűnőbbé válik, ha hűtés után szélesebb az élszélesség és vastagabb a vastagság. Tehát a nagyméretű acélok esetében nincs szigorú követelmény az acél szélességére, vastagságára, hosszára, szögére és élvonalaira.
